hetilap

Hetek hetilap vásárlás

2011. 05. 27. (XV/21) Lapszám

Tartalom ajánló

Külföld

Hol a határ? - Globális vita Izrael jövőjéről

Ritkán látott kommunikációs csata zajlott  Barack Obama és Benjamin Netanjahu között. Hat nap alatt négy beszédet tartottak, és személyesen is találkoztak, majd ezt követően a kamerák előtt vitatkoztak egymással. Az amerikai elnök első beszédét felháborodás és kritika fogadta Izraelben, és ez rányomta a bélyegét a Fehér Házban folytatott csúcstalálkozóra. Ezt követően Obama és Netanjahu külön-külön beszédet tartottak a legnagyobb amerikai Izrael-párti szervezet közgyűlésén. A két vezető itt igyekezett pontosítani álláspontját, ám Obama magyarázkodását a Heteknek nyilatkozó izraeli kormányzati kommunikációs vezető „csokoládéba csomagolt arzéntablettának" minősítette. A sorozatot Benjamin Netanjahu 45 perces, nagy ovációval fogadott beszéde zárta az amerikai Kongresszus két házának együttes ülésén. A tervek és ellentervek a Közel-Keleten és szerte a világon széles körű visszhangot váltottak ki, és közel egy héten át uralták a globális médiát is.

Amerika rossz úton jár

„Fordulat állt be az amerikai külpolitikában az elmúlt években, és ez aggodalommal tölt el" - mondta lapunknak Pat Robertson televíziós műsorvezető, az amerikai CBN csatorna alapítója. A médiában a „keresztény jobboldal" egyik vezetőjeként számon tartott Robertson, aki republikánus színekben 1988-ban versenybe szállt az elnökjelöltségért is, úgy véli, hogy „az arab tavasz" eseményei a Muzulmán Testvériség által képviselt radikális irányba befolyásolják a Közel-Keletet. Izraelnek olyanokkal kellene megegyeznie, akik az elpusztítására törekednek - véli Pat Robertson.

Büszke ír őseire Barack Obama

Dublinban kezdte hatnapos európai útját Barack Obama amerikai elnök, aki látogatásával meg kívánja erősíteni Nagy-Britannia és az Egyesült Államok szövetségesi kapcsolatát – azt követően, hogy számos kritika érte a hagyományos legfőbb szövetséges eddigi mellőzéséért. John Kennedy óta minden amerikai elnök igyekszik – legalább szimbolikus – ír gyökereket kimutatni. A tradíciót Obama is folytatta.

Oslo végnapjai

Az izraeli–palesztin tárgyalások, úgy tŐnik, hogy végleg zsákutcába jutottak. Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke az ENSZ szeptemberi ülésszakára benyújtja a palesztin állam elismerésére és a világ­szervezetbe való tagfelvételére a kérelmet. Ezt Barack Obama ellenzi, és valószínŐsítheten megvétózza a Biztonsági Tanácsban. Az ENSZ-közgyŐlés azonban nagy többséggel megszavazhatja a palesztin állam elismerését.

Belföld

Orgia a Gellért fürdőben

„Prostituáltak és baldachinos ágyak szabad felhasználásra: a Hamburg-Mannheimer Biztosító 2007-ben a budapesti Gellért fürdőben látta vendégül legsikeresebb munkatársait egy frissítő szexpartira" - adta hírül a tekintélyes német lap, a Spiegel online változata. Az eset távolról sem egyedülálló: Budapest a prostitúció és a pornóipar egyik európai fővárosa.

Ne merj mosolyogni, zsidó fattyú!

Képíró Sándor csendőr százados újnyilas barátai hasonló módszert alkalmaznak, mint vészkorszakbeli elődeik: hőbörgéseikkel és izomzatukkal próbálják megfélemlíteni a csendes többséget. Mindezt a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának épületében. Ha a második világháború során elkövetett háborús és népellenes bűncselekmények miatt folyó perben felmentő ítélet születik, hősként ünnepelhetik a 97 éves vádlottat, ha elmarasztalják, újabb ürügy adódik a vérszagú zsidózás folytatására.

Tanácsrendszer vagy önigazgatás

Ésszerűsítést mond a Fidesz, államosítást kiált az ellenzék. Így foglalható össze az önkor­mány­zati rendszer átalakítását célzó kormányzati törekvés, melynek lényege, hogy kistelepülések önálló hivatalai megszűnnének, és sorstársaik­kal összefogva lennének kénytelenek boldogulni a jövőben, nagyobb állami kontroll alatt. A terv a magyar települések háromnegyedét érinti.

Az iszlám terjeszkedéstől tart Péteri

„Mi – muszlimok – ugyanabban az istenben hiszünk, mint a keresztények vagy a zsidók” – állította Bolek Zoltán, a Magyar Iszlám Közösség (MIK) elnöke a Pest megyei Péteri kulturális központjában megrendezett iszlám kiállítás megnyitóján. A község lakosainak egy részét azonban ez a mondat nem nyugtatta meg, és attól tartanak, hogy hamarosan iszlám betelepülők, hittérítők jelennek meg a környéken. Molnár Zsolt polgármester cáfolja az ebbéli szándékot.

„A kormány csak az erőből ért”

Ha a rendvédelmis szakszervezeteket nem tudja a kormány pacifikálni, akkor az Orbán-kabinet elérheti, hogy a százfelé húzó érdekvédelmi csoportok egy tömbbé állnak össze – tájékoztatták lapunkat szakszervezeti vezetk. Ez esetben százezres nagyságú szervezett „munkásság” léphet fel a Fidesszel szemben. Orbán Viktor azonban éppen idben lépett közbe: a jöv héten tárgyalásra invitálta a fegyveres dolgozók szakszervezeteinek vezetit.

A KGB-tábornokok és az energiabiznisz

Nemcsak a kormány, hanem az orosz lapok is magyar gyzelemként aposztrofálták, hogy sikerült visszaszerezni a Mol 21,2 százalékos részvénycsomagját az orosz Szurgutnyeftegaztól. A magyar állam – az IMF-hitel terhére – 500 milliárd forintot fizetett a pakettért. Gereben Ágnes Oroszország-szakért szerint a „KGB-hátterŐ”, átláthatatlan mŐködésŐ Szurgut nemcsak a magyar gazdaságra jelentett veszélyt, hanem a Molon keresztül Európa energiastratégiájára is.

Hit és értékek

Vízbefojtott újrakeresztelők

„A zsákmányon a győztesek osztoznak” – tartja az ősi mondás, amelynek igazsága talán sehol nem érvényesült jobban, mint a történetírás terén. Sokáig az egyháztörténet írása sem képezett kivételt; vagy Róma szája íze szerint, vagy a főáramú protestáns egyházak szemszögéből művelték Európában. A reformáció korában működő többi egyházi közösséget mindkét csoport negatív színnel tüntette fel írásaiban. Ha egyáltalán említésre méltatták őket, az olvasók tudatában arról igyekeztek képet rögzíteni, hogy mit nem szabad gondolni vagy tenni. Most az egyik legjelentősebb ilyen közösség, a korai anabaptisták viszontagságait idézzük fel.

HÁTTÉR

Karóval jön, nem virággal?

Eltérő pályára állíthatja Görögország és más európai országok válságkezelését a Nemzetközi Valutaalap következő vezetője – különösen, ha nem európai lesz Dominique Strauss-Kahn utóda. Egyelőre a francia pénzügyminiszter asszony, Christine Lagarde tűnik a legesélyesebbnek a posztra.

Büszkeség és balítélet

A hét elején kormányzati diadalként jelentették be, hogy megvettük az „oroszoktól” – közelebbről a Szurgutnyeftyegaz nevű, tudvalevően Putyinhoz közel álló olajcégtől – azt a Mol-pakettet, amire oly régen fájt a „stratégiai” jelentőségű magyar vállalat foga. Hogy pontosan miért is zavarta a Mol vezetőit egy olyan társaság részesedése, amelynek még szavazati jogot sem adtak, és tulajdonhányaduk révén semmilyen módon nem befolyásolhatták az igazgatóság döntéseit, az ugyan rejtély, de engedjük meg, hogy a szimbolikus győzelmek terepén ez az akvizíció a folyamatos „gazdasági szabadságharc” egyik fontos csatája volt. A kérdés csak az – de hangsúlyosan! –, vajon milyen áron kötöttünk egy ilyen „nemzetgazdasági szempontból” előnyösnek mondott üzletet?A 21,2 százaléknyi részvénycsomagot 1,88 milliárd euróért kaptuk meg, ami durván 500 milliárd forint. Azon lehet vitatkozni, hogy ha a Szurgut néhány éves birtoklás után 34 százalékos haszonnal értékesítette a pakettet, akkor tényleg mi jártunk-e a legjobban, de nem ez a lényeg – sokkal inkább arról kellene beszélni, hogy honnan vettük elő a vételárat. A kormányzati állítás szerint az IMF-hitel még 2008-ban lehívott, de el nem költött tartalékából, ami ott pihent a Nemzeti Bankban. Ez a pénz pedig olcsón állt kézre, hiszen az IMF a piaci kamatok alatt hitelezett nekünk; a nevezett summa tehát egyrészt olcsó, másrészt nem terheli – úgymond – az államadósságot, mert egyszer már úgyis részét képezte annak a kölcsönnek, aminek a visszafizetésével az állam kalkulált. A költségvetésnek úgyszintén nem jelent plusz kiadást; mindent összevetve tehát ennél jobb boltot már nem is csinálhattunk volna. Legalábbis így szól a hivatalos kommunikáció.Ám ha alaposabban megnézzük ezeket a rendkívül kedvező szempontokat, rendre kiderül, hogy semmi sincs úgy, ahogyan Orbán Viktor és Fellegi Tamás beállítani igyekeznek. Először is vegyük az IMF-hitelt. Igaz, hogy mintegy 3,3 milliárd eurót nem használtunk fel a készenléti alapból, s ezt a tételt – bizonyos közbeiktatott tranzakciók révén – akár részvényvásárlásra is fordíthatjuk. De az természetesen nem igaz, hogy muszáj elköltenünk. Ha visszaadnánk az IMF-nek, azzal értelemszerűen csökken a tőlük kapott hitel összege, vagyis nem nő tovább az államadósság. Az 5oo milliárd forintos Mol-csomag vitán felül olyan forrást vesz igénybe, amely eleddig megtakarításnak számított; nem mellesleg még a Bajnai-kormány idejéből.Az már csak hab a tortán, hogy alig pár napja közölte Matolcsy György, mégpedig meglehetős arroganciával, miszerint a függetlenségi harc jegyében „kipateroltuk” az országból az IMF-et. Most pedig azt látjuk, hogy rátarti kormányunk az ő pénzükből mulat. Ha valóban az volna a magyar gazdaság irányítóinak legfőbb célja, hogy minél inkább függetlenedjenek ettől a csúnya nemzetközi szervezettől, akkor miért megyünk a piacra az ő tárcájukkal? És ha mégis megtesszük, legalább miért nem fogjuk be a szánkat?Mindez azonban jobbára csak a nyilvánosság félrevezetésére hivatott kommunikáció problémája, az igazi gondok nem a hamis hivatkozásokkal vannak, hanem azzal, hogy mit jelent ma Magyarországon egy mind jobban kifejlődő szociális krízis idején 500 milliárd elköltése egy olyan befektetésre, amelynek nincs közvetlen társadalmi haszna, viszont vetekszik azzal a nagyságrenddel, amit például a magánnyugdíjak államosításából csak idén felél a költségvetés. Vagy azzal az összeggel, amivel az egykulcsos adó révén a kormány csökkentette a büdzsé bevételeit, minek következtében a nagy ellátórendszerek minden területét működésképtelenné tette. Valamennyi munkavállalói csoportot megrövidítette minden érdekképviseletet arra kényszerítve, hogy sztrájkokat helyezzen kilátásba, illetve tiltakozó megmozdulásokat szervezzen. A „munkabéke” fenntartása kevésbé volt fontos a kormány számára, mint a Molban megszerezhető többségi részvénycsomag – amely azonban, a cég szabályzata szerint 10 százaléknál nagyobb szavazati arányt amúgy sem jelenthet. Ennek megváltoztatásához olyan mértékű tulajdonosi hozzájárulás kellene, amit a külföldi részvényesek aligha támogatnának, vagyis az olajcég feletti ellenőrzést a kormány semmiképp sem veheti át. Mindazok a szóvirágok, amelyeket a miniszterelnök ebben az ügyben a nemzeti büszkeség oltárára helyez, ideig-óráig ott viríthatnak a dolgok lényegét kevéssé értő publikum szeme előtt, de a netán feltámadó lelkesedést majd lehűti, ha az emberek megértik, hogy velük, az ő sovány kontójukra vélt diadalt ülni Orbán az orosz medve felett.S ha valaki azt hinné, hogy a Molban szerzett állami tulajdonrész csökkenti majd akár a benzinárat, akár az ország energiafüggőségét, az nagyon téved. A világpiaci törvényeket a „nemzeti olajvállalat” sem írja felül, és a szállítói háttér sem változik. Mindazonáltal nem az ördögtől való, hogy egy ekkora és nyilvánvalóan hasznot termelő cégben az állam részvényes legyen, akár egyre növekvő mértékben is. Kedvező gazdasági pozíciók és megfelelő anyagi tartalékok indokolhatnak egy ilyen terjeszkedést. A baj csak az, hogy jelenleg mindennek éppenséggel híján vagyunk; és nincs olyan elemző a világon, aki ma jó szívvel azt mondaná, hogy a magyar kormány legidőszerűbb feladata a Mol-részvények megszerzése volt; ha egyszer akadt felesleges 500 milliárdja, miért ne fektette volna ezekbe a papírokba?Azért nem mond ilyet senki, mert mindenki tudja, hogy a kormánynak valójában nem volt pénze – ellenkezőleg: az utóbbi időben mindenütt a világban azzal házalt a befektetői bizalom visszaszerzéséért, hogy gőzerővel dolgozik az államadósság lefaragásán. Ezt az elhatározást – annyi gazdaságpolitikai bukfenc után – a piacok úgy üdvözölték, mint ami üdvös hatást gyakorol az államháztartás egyensúlyára. A mostani Mol-tranzakció után nehéz lesz elmagyarázni, hogy csökkentés helyett a GDP 1,8 százalékának megfelelő összeggel növeltük az adósságállományt. Ugyanakkor erre a pénzügyi manőverre igazán nem lehet ráfogni, hogy javítaná a foglalkoztatottságot, netán segítene konszolidálni az egészségügyet.Félő, hogy a kormányzati büszkeséget nemsokára követi majd a hitelminősítők balítélete.

A nyomort nem érdekli a bőrszín

„Az integráció dogmává emelése egy rémálom: az együttélést nem lehet büntetőjogi eszközökkel, rögeszmésen kikényszeríteni, ez csak a helyi feszültségeket fokozza” – mondja Vajda Zsuzsanna gyermekpszichológus, aki szerint az iskola csak leképezi a társadalmi problémákat, de sehol sem képes azok megoldására. A növekvő szegénység miatt világszerte a társadalmi konfliktusok éleződése várható, a legveszélyeztetettebbek pedig a fiatalok és az etnikai kisebbségek.

Térerő helyett lelkierő

Komlóska ruszin nemzetiségŐ, 325 lelkes község, a Zemplén nevŐ gyémánt egyik legszebben csiszolt oldala. Az egyik leghátrányosabb helyzetŐ magyar kistérséghez tartozó falu, ahol idszakosan megszŐnt a munkanélküliség.

KÁVÉSZÜNET

Gyógyulás, pancsolás

Kétségkívül termál- és gyógyvíznagyhatalom vagyunk: bármely ponton fúrnánk le hazai földbe, biztosan gyógy- vagy termálvízre bukkannánk, mely igazi természeti csoda. Országszerte igyekeznek fejlesztésekkel és igényes szolgáltatásokkal mind a gyógyulásra, mind a megújulásra vágyók kedvében járni.

Láthatatlan háború

„A tisztaság fél egészség” – állítja a mondás. Nem alaptalanul, mert ha mikroszkóppal megvizsgálnánk, hogy miből áll a lakáspor, megdöbbentő látványban lenne részünk. A legkülönfélébb komponensek – füstrészecskék, körömpiszok, ételmorzsa, szőrszálak, hámszövetdarabkák, textilszálak, spórák, virágpor, szerves és szervetlen anyagú kristályszemcsék – mellett emberi szemmel alig felismerhető atkák sokaságát találnánk. Ezeknek a pókfélék családjához tartozó állatoknak a tevékenysége egy ideig hasznos, „termékük” azonban nem kívánatos anyag, amely az immunrendszerünket is harcra készteti. Háború ez a javából, láthatatlan szinten, amelyben csak a tisztaság fegyvereivel lehetünk győztesek.
Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!